Nemsokára itt a Karácsony! A Karácsony szép ünnep. A legjobb benne, hogy mindenki itthon van, és ráér velünk játszani. És nem utolsó dolog az sem, hogy kapunk ajándékot, meg finom kaják vannak, jó illatok. Egy kiskutyának csupa csoda!

És nemsokára itt van! 

Mi már nagyon várjuk. Én (Babuci) olyan nagyon várom, hogy ki is ülök ablakba és nézem, mikor jön már.

Ha elmegy valaki az ablak előtt, aki nem a Karácsony, azt megugatom, hogy gyorsan elmenjen, mert a végén még azért nem jön a Karácsony, mert Idegenek mászkálnak itt nekem.

Amíg várom a Karácsonyt, addig visszagondolok a tavalyira. Jó volt az is. Sok ajándékot kaptam, Csibével együtt. Először beültünk az ajándékok közé, úgy néztünk ki, mintha mi is ajándék lennénk.

Rendesek voltunk ám, addig nem nyúltunk be a csomagokba, amíg nem jött el az Ajándékbontás pillanata. Csibe kifejezett lemondással tűrte, hogy várni kell.

Pedig máskor nincs olyan szatyor, amit ne kutatnánk át, mi van benne (nekünk). De mi szeretjük ám más ajándékát is kibontani, egyáltalán nem vagyunk önzők.  

És amíg várjuk a Karácsonyt, visszaemlékezünk azokra a családtagokra, akik már nem várhatják velünk az ünnepet. Persze ez nem igazi emlékezés, mert mi nem találkoztunk velük, de mégis úgy érezzük, ismerjük őket, mert ismerjük a szeretetet, amit éreztek, ismerjük azokat az emlékeket, amit hátrahagytak. Csibe különösen szívesen hallgat róluk történeteket.

Tücsökről (aki szintén bichon havanese volt) például tudjuk, hogy szerette az olyan játékot, amit ha megnyomott, zenélt. Ezért karácsonykor mindig olyat kapott, ami karácsonyi dalt tudott. Így aztán egész karácsonykor hurcolta oda a Legjobb Barátunknak a játékát, kérte, nyomja meg, ő meg elébe ült és hallgatta.

Volt egy fehér rénszarvasa, azzal birkózott is, de csak addig, amíg az zenélt. Ha a muzsika abbamaradt, abbahagyta ő is a gyömöszölést.

Sutyiról (aki Tücsök puli barátja volt) pedig tudjuk, hogy ő nagyon szeretett karácsonyfát díszíteni. Végig segített a Legjobb Barátunknak, nem tágított mellőle egy percre sem. Befeküdt a díszek közé, összeszedegette a szaloncukrokat. Szóval nagyban elősegítette, hogy gyorsabban haladjon a munka. Amikor pedig a karácsonyfa felöltözött díszes ruhájába, együtt nézték a Legjobb Barátunkkal, hogy sikerült a mű. És minden évben elégedettek voltak nagyon.

Most lesz a harmadik karácsony, hogy nem lesznek velünk. De még mindig kapnak valami apróságot, És együtt megnyomjuk Tücsöknek a fehér rénszarvast, hogy hallja, szól még neki az Ezüst Csengő.

Szóval nagyon várom a Karácsonyt. Annyira várom, hogy kiülök az ablakba, és nézem, nem jön-e már. Ti nem láttátok merre tart?

(Forrás: Csibe és Babuci blogja - 2006. karácsonya - Karácsonyváró)