A m�sik T�lap�

(L�z�r Ervin)

- Apu, te most ide�lsz a l�d�ra!
- Dehogy �l�k! Eszem �g�ban sincs!
- De amikor j�tszunk!
- J�tszunk? Ezt eddig nem tudtam. �s mi�rt kellene nekem a l�d�ra �ln�m?
- Mert te leszel a szeg�nyember.

Na persze - gondolom -, mi sem jellemz�bb a szeg�nyemberekre, mint hogy l�d�n �lnek.
- �s te mi leszel?
- �n a T�lap�.

Ez nagyszer�! Igaz�n r�m f�rne m�r egy kis aj�nd�k. Le�l�k a l�d�ra. Szeg�nyember vagyok.
T�lap� el�reny�jtja a kez�t, �s v�szj�sl�an b�g. �gy l�tszik, ez egy b�g�csig�val �tv�z�tt T�lap�.

- Rem�lem, T�lap�, j� neh�z a puttonyod - mondom bizakodva.
Abbahagyja a b�g�st, a kez�t leereszti.
- Milyen puttonyom?
- Amiben az aj�nd�kokat hozod.
- ��� - nevet a tudatlan szeg�nyembereknek kij�r� f�l�nnyel -, �n nem az a T�lap� vagyok. A m�sik!
- A m�sik? Melyik?

�jra b�gni kezd, a keze f�nn. B�g�s k�zben mondja... mit mondja?!... sziszegi:
- Ebben a zsebemben - a jobb zseb�re �t - van a j�g meg h� - a bal zseb�re �t -, ebben a hideg, t�li szelek - egyik mell�nyzseb -, ebben van a d�r - m�sik mell�nyzseb -, ebben meg a z�zmaran�ni.

�n oktondi! M�g hogy b�g�csiga?! Nyilv�n a hideg t�li szelek b�gnak a zseb�ben. Vagy a z�zmaran�ni. Egy z�zmaran�nit�l minden kitelik.
A konyh�ban �rezhet�en cs�kken a h�m�rs�klet, a f�d�tart�n egy piros f�d� f�z�san megrezzen. �ssz�bb h�zom magamon az ingem.

- M�g szerencse, hogy nincs t�bb zsebed - mondom, �s vacogok egy kicsit.
- Ne besz�lj annyit, szeg�nyember - s�v�ti T�lap� -, mert kieresztem a j�gt �s a h�t.
Nem is t�tov�zik: kiereszti. Sz�p nagy pelyhekben hullani kezd a h�, a mosogat�n �s a g�zcs�veken hegyes j�gcsapok h�znak. Didergek.

- Ha ezt el�re mondod, melegebben fel�lt�z�m.
T�lap� kuty�ba se vesz, a m�sik zseb�b�l el�z�gnak a hideg t�li szelek, f�tty�gnek a konyha egyik sark�b�l a m�sikba, cib�lj�k szeg�ny pletyka gyerekteny�rnyi, cirmosz�ld leveleit, behuhognak a konyhaszekr�nybe, megz�rrentik az ev�eszk�z�ket, �s hordj�k, hordj�k a havat. �l�k t�rdig h�f�v�sban, az ingem al� - megannyi t�sz�r�s - h�pih�k sz�guldanak. �s mindez nem el�g, kiszabadul a d�r is, feh�rlik a hajam, a bajszom, �s ajjaj, j�n m�r z�zmaran�ni is, r�m telepszik, olyan a testem, mintha ez�sttel volna bevonva - m�r amennyi kil�tszik bel�le a h�b�l.

- L�tom, szeg�nyember, s�lyosan f�zol - mondja el�gedetten T�lap�.
- De m�g milyen s�lyosan - motyogom elk�k�lt sz�jjal -, lassan a sz�vemen is j�gcsapok l�gnak.

T�lap� ezen elgondolkozik, mereven n�z, tal�n a j�gcsapos sz�vemet pr�b�lja elk�pzelni. Na itt az alkalom - gondolom -, �s nemhi�ba vagyok szeg�nyember, m�r mondom is, mint Tiborc:
- Ak�rmennyire is a m�sik T�lap� vagy, m�gsem sz�p t�led, hogy csak havazod, jegezed, szelezed, derezed �s z�zmaran�nized a szeg�nyembert. Valami j�, valami szeg�nyembernek-val� az�rt akadhatott volna egyik fr�nya zsebedben. Jaj, megfagyok!
T�nyleg, kezem-l�bam egy-egy �rz�ketlen k�darab, a f�lem egyetlen sz�r� f�jdalom. Egy jegesmedve sem b�rn� ezt a r�m�letes telet.

- Na v�rj - mondja T�lap� -, ebben a zsebemben is hoztam valamit. Szeg�nyembernek-val�t. - Az inge zseb�be ny�l.
- Mi az?
- T�li csillagok.

Felszikr�znak f�l�tt�nk a t�li csillagok, csupa sziporka, csupa ragyog�s a konyha mennyezete. A hideg most is csontig hat�, szeg�nyember sz�v�r�l nagy koppan�ssal m�gis lehullik egy j�gcsap. H�t eml�kszik r�! Tavaly t�len n�zte T�lap� �s szeg�nyember egy�tt a t�li csillagokat. Mert t�len a legcsod�latosabb a tiszta, csillagos �g. Csak kevesen tudj�k, mert kinek van �rkez�se nagy hidegben csillagos eget b�mulni? T�lap� meg a szeg�nyember tudj�k. Igen �m, de akkor f�les sapk�ban voltunk, bund�s csizm�ban �s t�likab�tban. �gy k�nny�!

- Ez nagyon sz�p t�led, T�lap� - vacogom marad�k er�mmel -, de csak annyit �rt�l el vele, hogy d�szkivil�g�t�s mellett fagyok meg.
L�p fel�m egyet.
- Mit is mondt�l, mib�l raktatok nagy t�zet hideg teleken amikor gyerek volt�l R�cp�cegresen?
- R�zs�b�l - ny�g�m, �s a dobh�rty�mon m�r d�r�mb�lnek a fagyhal�l bimbamjai.
- Azt is hoztam! - ki�lt T�lap�.
- Mit?
- R�zset�zet.
- M�r hogy hozt�l volna, kedves T�lap�, amikor nincs is t�bb zsebed?
- De-de! - mondja b�szk�n, �s megfordul.
T�nyleg! A farzseb! Kedves sz�l�k, csak farzsebes nadr�got vegyetek a gyerekeiteknek!
El�veszi a farzseb�b�l a r�zset�zet, el�m rakja.

Eszi a l�ng a v�kony �gakat, a ropog�s boldog szimf�nia, a t�li csillagokig csap fel a r�zset�z. A szeg�nyember moh�n el�reny�jtja elg�mberedett kez�t, elp�r�llanak r�la a havak, jegek, derek �s z�zmaran�nik, az �szaki-sarki konyha v�r�sl� f�nyben dereng.

- Te nem f�zol, T�lap�?
- De, egy kicsit �n is.
- Akkor gyere k�zelebb.
K�zelebb j�n, leguggol a t�z mell�, � is a l�ng fel� tartja a kez�t.
- J� meleg - mondja.
- �h�m - b�lint a szeg�nyember.
Melegszenek.

A H�kir�lyn�

(Hans Christian Andersen)

Els� mese

egy t�k�rr�l �s cserepeir�l

Hallgass�tok csak! M�r kezdj�k is a mes�t. Mire a v�g�re �r�nk, t�bbet tudunk majd, mint most, az elej�n. Volt egyszer egy gonosz man�. Gonoszn�l is gonoszabb volt; maga az �rd�g. Egy nap veszett j�kedve t�madt, mert olyan t�kr�t siker�lt csiszolnia, amely el� ha sz�pet �s j�t tartottak, semmiv� v�lt a lapj�n, a haszontalan �s r�t dolgokat pedig er�sen felnagy�tva �s kidombor�tva verte vissza. A legszebb z�ldell� t�jakat f�tt spen�tnak mutatta, a legjobb embereket fertelmes arc�aknak �br�zolta, vagy �gy, mintha t�t�gast �lln�nak; az arcok �gy eltorzultak, hogy senki r�juk nem ismerhetett; akinek egy szepl�cske aranylott az arc�n, az bizonyosan ragy�s k�p�nek l�tta mag�t a t�k�rben. - Ugyan tr�f�s holmi! - d�rzs�lte a kez�t az �rd�g. Ha istenes, j�mbor gondolatokba mer�lt ember tekintett a t�k�rbe, vigyorg�, torz pof�nak mutatta a t�k�r - �r�lhetett a gonosz �rd�g! B�v�szinasai - mert b�v�sziskol�ja is volt az �rd�gnek! - csod�t emlegettek, azt mondt�k, v�gre h�ven megl�thatja mindenki, milyenek az emberek. Elvitt�k a t�kr�t a vil�g minden t�j�ra, s v�g�l m�r nem volt orsz�g, nem volt ember, akinek torzk�p�t vissza ne verte volna a gonosz t�k�r. Akkor az �gbe akartak felrep�lni a t�k�rrel. Hanem egyszer csak kics�szott a kez�kb�l, s lezuhant a f�ldre, ahol milli� meg billi� cser�pre t�r�tt sz�t. Ebb�l pedig m�g az eddigin�l is nagyobb baj kerekedett. Mert a t�k�r n�melyik darabja alig volt nagyobb egy homokszemcs�n�l; ezek a par�nyi szil�nkok sz�trep�ltek az eg�sz vil�gon, s akinek ilyen kis szil�nk a szem�be ker�lt, az mindennek a fon�kj�t l�tta, mert a t�k�r minden csepp darabj�nak ugyanolyan gonosz ereje volt, mint az eg�sz t�k�rnek. M�soknak a sz�v�be f�r�dott egy kis t�k�rcser�p, s az volt a legrettenetesebb, mert a sz�v j�gg� fagyott t�le. Voltak akkora t�k�rdarabok is, hogy ablakr�m�ba illeszthett�k, de ebb�l az ablakb�l nem volt tan�csos az arra halad� bar�tokat n�zni; n�melyik darabb�l szem�veget k�sz�tettek, s ugyancsak neh�z volt az ilyen szem�vegen kereszt�l helyesen �s igazs�gosan �t�lni meg a dolgokat. Az �rd�g �gy nevetett, hogy a hasa rengett bel�, csiklandozta a pomp�s �tlet. A leveg�ben m�g sz�lling�ztak a sz�tt�rt t�k�r porszemnyi szil�nkjai. No, majd mindj�rt t�bbet hallunk r�la.

M�sodik mese

egy kisfi�r�l meg egy kisl�nyr�l

Benn, a nagyv�ros sz�v�ben, ahol olyan sok a h�z meg az ember, sz�ken vannak hely dolg�ban, s a legt�bb embernek nincs kertje, be�rik h�t a cser�pbe �ltetett vir�goskerttel. Volt a v�rosban k�t szeg�ny kisgyerek, akiknek m�gis nagyobb kertj�k volt egy cser�pnyin�l. Nem voltak testv�rek, de �ppen �gy szerett�k egym�st, mintha azok lettek volna. Sz�leik szemk�zt laktak egym�ssal, egy-egy padl�sszob�ban, ahol k�t szomsz�dh�z teteje majdnem �ssze�r, s a tet� alatt ereszcsatorna h�z�dik. A k�t padl�sszoba ablaka a tet�re ny�lt, csak az ereszt kellett �tl�pni, hogy az egyik ablakt�l a m�sikig jusson az ember.

Mindkett�j�k sz�lei f�lddel t�m�tt fal�d�t �ll�tottak az ablakukba, abban z�lds�gf�l�t nevelgettek, m�g r�zs�t is; mindegyik l�d�ban vir�gzott egy kis r�zsat�, sz�pen cseperedett mind a kett�. A gyerekek sz�leinek azt�n az jutott esz�be, hogy a k�t fal�d�t keresztbe fektethetik az ereszcsatorna f�l�tt egyik ablakt�l a m�sikig. Meg is tett�k, olyan volt, mintha k�t vir�gz� s�v�ny k�tn� �ssze a k�t kis padl�sablakot. Bors�ind�k cs�ggtek m�lyre a k�t l�d�b�l, a k�t r�zsat� hossz� �gai k�r�lfont�k az ablakokat, koron�juk egym�shoz hajolt; vir�gokkal meg levelekkel pomp�z� diadalkapuhoz hasonl�tottak. A fal�d�k igen magasan voltak, a gyerekek nem m�szhattak fel oda, de sz�leik megengedt�k nekik, hogy �tvihess�k egym�shoz kis zs�molyukat, s a r�zsaf�k �rny�k�ban kedv�kre j�tszhassanak.

Persze t�len sz� sem lehetett err�l a mulats�gr�l. Az ablakokat n�ha s�r�n belepte a j�gvir�g, de a gyerekek ilyenkor r�zp�nzt meleg�tettek a k�lyha oldal�n, �s a jeges �vegre nyomt�k. Sz�p kis kerek ablakot olvasztottak rajta, r�tapasztott�k f�l szem�ket, s �tkukucsk�ltak egym�shoz a kisfi� meg a kisl�ny. A fi�csk�nak Kay volt a neve, a le�nyk�nak Gerda. Ny�rid�ben egy ugr�ssal ott teremhettek egym�sn�l, t�len nehezebb volt: sok-sok l�pcs� lefel�, azt�n sok-sok l�pcs� felfel�. Kint pedig hideg volt, kavargott a h�.

- Rajzanak m�r a feh�r m�hek! - mondta a kisfi� nagyanyja.
- Kir�lyn�j�k is van? - k�rdezte Kay, mert tudta, hogy az igazi m�heknek van.
- Hogyne volna! - felelte a nagyanyja. - Ott rep�l, ahol a legs�r�bben rajzanak a h�pih�k. � a legnagyobb; soha nem pihen meg a f�ld�n, felrep�l �jra meg �jra az �lomsz�n� felh�k k�z�. T�li �jeken n�ha �tsuhan a v�ros utc�i felett, s ben�z az ablakokon, olyankor festi azokat a csod�latos j�gvir�gokat az �vegekre.
- Igen, a mienkre is festett - mondta egyszerre a k�t gyerek, s most m�r l�tt�k, hogy igaz a mese.
- Ide is bej�hetne a H�kir�lyn�? - k�rdezte a kisl�ny.
- J�nne csak! - ki�ltotta a kisfi�. - R��ltetn�m a meleg k�lyh�ra, s egyszerre elolvadna.
De a nagyanyja megsimogatta a haj�t, s �j mes�be kezdett.

Este, amikor a kis Kay lefekv�shez k�sz�l�d�tt, gondolt egyet, f�lkapaszkodott az ablak el�tt �ll� sz�kre, �s kikukucsk�lt a befagyott �veg kerek kis ablak�n; odakinn gy�ren sz�lling�ztak a h�pih�k, s az egyik, a legnagyobbik, odalibbent a vir�gl�da sz�l�re. Ott meg�lt azt�n n�ni kezdett, n�tt�n-n�tt, v�g�l sud�r hajadon lett bel�le; finom feh�r f�tyolruh�ja pehelycsillagok milli�ib�l volt �sszesz�ve. Sz�p volt �s t�r�keny; t�nd�kl� feh�r j�g volt a teste, m�gis �l�, eleven; a szeme �gy sug�rzott, mint az �g csillaga, de nyugtalan �s t�tova volt a tekintete. Az ablak fel� b�lintott, �s intett a kez�vel. A kisfi� r�m�lten sz�kkent le a sz�kr�l, s akkor �gy l�tta, mintha egy nagy, feh�r mad�r suhant volna el az ablak el�tt.

Ver�f�nyes, csikorg� hideg nap virradt, de azt�n megj�tt az olvad�s; elk�zelgett a tavasz, kis�t�tt a nap, f� zsend�lt a mez�k�n, f�szket raktak a fecsk�k, az emberek kit�rt�k az ablakokat, s a k�t j� pajt�s megint ki�lt kiskertj�be ott f�nn, a k�t padl�sszoba el�tt.
Soha olyan sz�pen nem virult a k�t r�zsat�, mint ezen a ny�ron; a kisl�ny egy dalt tanult a r�zs�kt�l, s amikor �nekelte, mindig a maga r�zs�ira gondolt; megtan�totta kis pajt�s�nak is, s att�l fogva egy�tt �nekelt�k:

R�zsa ny�lik, szirma hull az �gra.
kicsi J�zus, l�tunk nemsok�ra!

Fogt�k egym�s kez�t, megcs�kolt�k a r�zsat� valamennyi vir�g�t, feln�ztek a sugaras �gre, s �gy �nekeltek a magass�g fel�, mintha a kicsi J�zus odaf�nn �ld�g�lne. Milyen csod�latosan sz�p ny�r volt az; milyen j�lesett az �de r�zsa�gak alatt h�s�lni, amelyekr�l soha le nem fogyott a vir�g.
Kay �s Gerda kinn �ltek a cs�ppnyi kertj�kben, �s �llatokat meg madarakat n�zegettek egy nagy k�pesk�nyvben. A nagy toronyban �ppen elkond�tott�k az �t�t, mikor Kay felki�ltott:

- Jaj, milyen nyilall�st �rzek a sz�vemben! A szememet is sz�rja valami. Gerda hevesen �t�lelte a nyak�t, Kay hunyorgott, pislogott, de a kisl�ny nem l�tott a szem�ben semmit.

- Azt hiszem, m�r nincs benne - mondta Kay. Pedig bizony benne volt. A f�ldre zuhant var�zst�k�r egy par�nyi szil�nkja volt, amely - eml�ksz�nk m�g r�? - kicsiv� zsugor�tott vagy eltorz�tott minden sz�pet �s j�t, a rosszat �s gonoszat pedig felnagy�totta, �s kidombor�totta az apr� hib�kat mindenben �s mindenkiben. A szeg�ny kisfi�nak �ppen a sz�v�be f�r�dott egy ilyen gonosz kis szil�nk. Nemsok�ra j�gg� fagyasztja a sz�v�t. F�jdalmat m�r nem �rzett, de a szil�nk ott volt a sz�v�ben.

- Mit b�gsz? - f�rmedt a kisl�nyra. - Hogy elcs�f�t a s�r�s! Ne s�rj, h�t semmi bajom! Pfuj! - ki�ltott fel hirtelen. - Azt a r�zs�t ott f�reg r�gta! Ez meg milyen g�rb�n n�tt! Milyen cs�nya is ez a r�zsat�! Ak�rcsak ez a korhadt l�da, amelybe �ltett�k. - Durv�n beler�gott a fal�d�ba, azt�n leszak�totta a k�t r�zs�t.

- Mit csin�lsz, Kay? - ki�ltotta ijedten a kis Gerda, s amikor Kay l�tta a kisl�ny r�m�let�t, m�g egy r�zs�t leszak�tott, otthagyta kedves kis pajt�s�t, s beugrott padl�sszob�juk ablak�n.
K�s�bb, amikor Gerda �tvitte neki a k�pesk�nyvet, kics�folta; s azt mondta, hogy p�ly�soknak val�; ha a nagyanyja mes�lt neki, minduntalan k�zbev�gott, k�tekedett vele, m�skor meg ut�na osont, szem�veget biggyesztett az orr�ra, s �ppen �gy tett-vett �s besz�lt, mint a nagyanyja. Pomp�san ut�nozta az �regasszonyt, sokat nevettek rajta az emberek. Hamarosan az utca minden lak�j�nak besz�d�t �s j�r�s�t ut�nozni tudta. Kay felfedezte �s kifigur�zta minden furcsas�gukat �s r�ts�gukat, s az emberek nem gy�zt�k csod�lni: milyen �les szem�, eszes fi�!

Pedig az �vegszil�nk tette �less� a szem�t, a sz�v�t meg a m�sik �vegszil�nk fagyasztotta j�gg�, ez�rt k�tekedett m�g a kis Gerd�val is, aki pedig eg�sz lelk�b�l szerette.

Eg�szen �j j�t�kot eszelt ki, olyanokat, amelyekben a legf�bb szerepe az �rtelemnek volt. Egy t�li napon, amikor heves sz�l kavarta a h�pelyheket, egy j�kora nagy�t�lencs�t vitt ki a szabadba, �s k�k kab�tja cs�csk�vel felfogta a pelyheket.

- N�zd a nagy�t�n �t, Gerda, milyen �rdekes! - mutatott a pih�kre; csakugyan: a pelyhek csod�latosan nagyok voltak, akkor�k, mint egy-egy k�l�n�s vir�g vagy t�z�g� csillag; gy�ny�r�s�g volt a szemnek. - Milyen m�v�szi a rajzuk! Mennyivel �rdekesebbek, mint az igazi vir�gok! T�k�letesek, minden szirmuk szab�lyos. K�r, hogy elolvadnak.

Nemsok�ra vastag keszty�ben, sz�nk�val a h�t�n l�pett az utc�ra. Gerd�nak a f�l�be ki�ltotta: - Megengedt�k, hogy a nagy t�ren sz�nk�zzam, ahol a t�bbi fi�! - �s m�r ott se volt.

Azon a t�ren a legvakmer�bb fi�k hanc�roztak; sokszor a parasztszekerek sarogly�j�hoz k�t�tt�k a sz�nk�jukat, s j� darabon h�zatt�k magukat. Most is �ppen ezzel mulatoztak. Amikor a legv�gabban voltak, egy feh�rre festett, nagy sz�n rep�lt fel�j�k; bolyhos feh�r pr�mbe burkol�zott, feh�r pr�msapk�s alak �lt a bakj�n. A sz�n k�tszer megker�lte a nagy teret, �s Kay gyorsan hozz�k�t�tte kis sz�nk�j�t. A feh�r sz�n egyre gyorsabban sz�guldott vele, bekanyarodott a legk�zelebbi utc�ba; a sz�n kocsisa h�trafordult, ny�jasan �ntett Kaynak, s annak �gy tetszett, mintha m�r r�g�ta ismern�. Valah�nyszor el akarta oldani kis sz�nk�j�t, marasztal�an intett neki, �s Kay tov�bb h�zatta mag�t; v�g�l ki�rtek a v�ros kapuj�n. Ott olyan s�r�n kavargott a h�, hogy a fi� nem l�tott tov�bb az orr�n�l, de a sz�n csak r�p�lt; Kay nagy sietve eloldotta a k�telet, de hi�ba, nem tudott szabadulni, mert a kis sz�nk� mintha odatapadt volna a nagyhoz, s �gy sz�guldott a nyom�ban, mint a sz�lv�sz. Kay seg�ts�g�rt ki�ltott, de nem hallotta meg senki; szakadt a h�, iramlott a sz�n, s n�ha nagyokat ugrott, mintha s�v�nyeken, �rkokon kellett volna �trep�lnie.

Egyre nagyobb h�pelyhek kavarogtak k�r�l�tte; akkor�k voltak m�r, mint egy-egy feh�r mad�r. Hirtelen felr�ppentek a sz�n �tj�b�l, a sz�n meg�llt, s a bakon �l� alak felemelkedett. Bund�ja, sapk�ja csupa h� volt; Kay csak most l�tta, hogy asszonyf�le, ragyog� feh�r test�, karcs�, sud�r teremt�s: a H�kir�lyn� maga.

- J� darab utat megtett�nk! - sz�lalt meg a H�kir�lyn�. - De �gy l�tom, f�zol. B�jj bele a medvebund�mba! - Maga mell� �ltette Kayt a sz�n bakj�ra, beletakargatta a bund�j�ba, s a fi� �gy �rezte, mintha nyakig s�ppedt volna a h�ba.
- F�zol m�g? - k�rdezte t�le a H�kir�lyn�, �s homlokon cs�kolta. Hideg volt a cs�kja, j�gn�l is hidegebb. Kaynak egyenesen a sz�v�re szaladt a jeges lehelet, s m�g kem�nyebbre fagyasztotta f�lig j�gg� v�lt sz�v�t. Egy pillanatra �gy �rezte, hogy meghal, de azt�n j�les� �rz�s fogta el; s nem is �rezte a metsz� hideget.
- A sz�nk�m! Ne felejtsd el a kis sz�nk�mat! - kapott �szbe, amikor mag�hoz t�rt. A sz�nk�ba befogtak egy feh�r h�pehely madarat, s az sebesen r�p�lt vele a nagy feh�r sz�n nyom�ban. A H�kir�lyn� �jra megcs�kolta Kayt, s az akkor egyszerre elfelejtette a kis Gerd�t, nagyanyj�t, s mindent, amit otthon hagyott.

- Most m�r nem cs�kollak meg t�bbet! - mondta a H�kir�lyn�. - Mert m�g megfagyn�l.
Kay feln�zett r�; olyan sz�p volt! Mintha most nem is j�gb�l lett volna az arca, mint akkor, amikor az ablakb�l beintett hozz�; t�k�letes l�nynek l�tta, s egy cseppet sem f�lt t�le. Eldicsekedett neki, hogy milyen j� fejsz�mol�, m�g t�rtekkel is tud fejben osztani, szorozni; tudja, h�ny n�gyzetm�rf�ld az orsz�g ter�lete, s h�ny lakosa van. A H�kir�lyn� csak n�zte �s mosolygott. Kaynak egyszerre �gy r�mlett, hogy nagyon keveset tud, s f�ln�zett a v�gtelen, magas �gre. A H�kir�lyn� akkor felkapta �s vitte, r�p�tette a nagy, fekete felh�k k�z�. Vihar z�gott-tombolt k�r�l�tt�k, �gy zengett, mintha r�gi-r�gi dalokat �nekelt volna. Erd�k �s tavak, tengerek �s sz�razf�ldek f�l�tt rep�ltek, m�lyen alattuk ork�n b�mb�lt, farkasok �v�lt�ttek, h� szipork�zott, felett�k pedig nagy hang�, fekete varjak sz�lltak cs�nya k�rog�ssal. De a magasban tiszt�n f�nylett a hold nagy t�ny�rja, s azt n�zte Kay a hossz�, hossz� t�li �jszak�ban, mindig csak a holdat; nappal a H�kir�lyn� l�ba el�tt fek�dt, �s m�lyen aludt.

Harmadik mese

A var�zsl�asszony vir�goskertj�r�l

Ugyan mi t�rt�nt a kis Gerd�val, amikor pajt�s�t hi�ba v�rta vissza a sz�nk�z�sb�l? Hol lehet Kay? - senki sem tudta. A fi�k csak annyit tudtak r�la mondani, hogy egy pomp�s feh�r sz�nhoz k�t�tte kis sz�nk�j�t; befordultak a legk�zelebbi utc�ba, azt�n elt�ntek a v�ros kapuj�n. Nem tudta senki, hov� r�p�tette Kayt a sz�n, sok k�nnyet ejtettek �rte, a kis Gerda sok�ig siratta. K�s�bb h�re futott, hogy Kay meghalt, belefulladt a v�rossz�len kanyarg� foly�ba. Milyen hossz� �s s�t�t t�li napok voltak azok!

Azt�n meleg naps�t�s�vel egyszer csak bek�sz�nt�tt a tavasz. - Kay elment �s meghalt! - panaszolta el a napf�nynek Gerda.
- Nem hiszem el! - felelte a napf�ny.
- Elment �s meghalt! - ki�ltotta Gerda a fecsk�knek.
- Nem hissz�k el! - csivitelt�k a fecsk�k, s v�g�l m�r a kis Gerda sem hitte el a szomor� h�rt.

- Felh�zom az �j piros cip�met! - mondta egyik reggel. - Azt, amit m�g nem l�tott Kay. Azt�n elmegyek a foly�hoz, �s azt k�rdem meg fel�le.

Kora reggel volt; Gerda megcs�kolta az alv� nagyanyj�t, felh�zta az �j piros cip�j�t, �s nekiv�gott egymaga az �tnak; a v�ros kapuj�n �t a foly�hoz ment. - Igaz-e, hogy te vetted el az �n j�tsz�pajt�somat? - ki�ltotta oda a v�znek.
Neked aj�nd�kozom a sz�p piros cip�met, ha visszaadod.

�gy l�tta, mintha a hull�mok biztat�an inten�nek fel�je. Akkor leh�zta legf�ltettebb kincs�t, az �j piros cip�j�t, s beledobta a foly�ba, de nem tudta messzire haj�tani, h�t a hull�mok visszasodort�k a partra, mintha a foly� nem fogadn� el Gerda nagy �ldozat�t, mert cser�ben �gysem tudja visszaadni Kayt. De Gerda azt gondolta, az a baj, hogy nem tudta el�g messzire dobni a piros cip�t, ez�rt be�lt egy cs�nakba, amely ott rengett a n�dasban, ki�lt a sz�l�re, s onnan haj�totta a v�zbe.

Hanem a cs�nak nem volt kik�tve, s a kisl�ny els� mozdulat�ra megindult a v�zen lefel�. Amikor Gerda �szrevette, ki akart sz�llni bel�le, csakhogy a cs�nak m�r messze volt a partt�l, r�p�lt lefel� a foly�n kis utas�val.

A kis Gerda s�rva fakadt ijedt�ben, de nem hallotta meg senki a s�r�s�t, csak a verebek, azok meg nem tudtak seg�teni rajta, csak k�s�rt�k a cs�nakot, �s vigasztal�an csiripelt�k magasb�l: - Itt vagyunk! Itt vagyunk! - A cs�nakot sebesen sodorta az �r, a kis Gerda cs�ndesen kuporgott a sark�ban, csak harisnya volt a l�b�n; piros cip�je ott bukd�csolt a cs�nak nyom�ban, de nem �rhette utol, mert azt gyorsabban r�p�tett�k a hull�mok.

Sz�p t�jak vonultak el mellette mindk�t parton, pomp�z� vir�gok, �reg f�k, lank�s domboldalak, ahol tehenek meg birk�k legeltek, de embert nem l�tott sehol.
- Tal�n �ppen Kayhoz visz a foly� - rem�nykedett a kis Gerda, s felder�lt a kedve. Fel�llt a cs�nakban, �s �r�k hosszat n�zte a z�ldell� partokat; azt�n egy nagy csereszny�skert fel� k�zeledett a cs�nak, a kertben kicsi h�z �llt, szalmatet�s, de ablakaiban k�l�n�s k�k meg piros �veg t�nd�k�lt, el�tte pedig k�t fakatona �rk�d�tt, s tisztelgett a fegyver�vel a foly� minden utas�nak.

Gerda ki�ltott nekik, mert eleven katon�knak gondolta �ket; a fakaton�k persze nem v�laszoltak. A kisl�ny hamarosan k�zelebb �rt hozz�juk, mert a hull�mok a part fel� sodort�k a cs�nakot.
Gerda m�g nagyobbat ki�ltott nekik, mire egy �reg, �reg asszony s�ntik�lt el� kamp�sbotj�ra t�maszkodva a h�zacsk�b�l. Nagy sz�l� kerti kalap volt a fej�n, telefestve szebbn�l szebb vir�gokkal.

- Szeg�ny gyermek! - mondta sz�nakozva az �regasszony. - Hogy ker�lt�l a sebes foly� sodr�ba, amely ilyen messzire r�p�tett? - Azzal beleg�zolt a v�zbe, kamp�sbotj�val kics�kly�zta a cs�nakot a partra, �s kiemelte bel�le a kis Gerd�t.

A kisl�ny �r�lt, hogy szil�rd f�ldet �rzett a l�ba alatt, de f�lt is egy kicsit az ismeretlen �regasszonyt�l.
- Gyere h�t, �s mondd meg, ki vagy, �s hogy vet�dt�l ide? - biztatta az a kisl�nyt.

Gerda rendre elmondott mindent, az �regasszony fejcs�v�lva h�mm�g�tt, s amikor a kisl�ny megk�rdezte t�le, nem l�tta-e errefel� Kayt, azt felelte, hogy a fi� m�g nem �rt el id�ig, de el�r bizonyosan, ne b�suljon �rte Gerda, szedjen ink�bb csereszny�t a kertben, �s n�zze meg a vir�gait, mert ilyen sz�peket k�pesk�nyvben sem l�tni, s m�g mes�ket is tudnak a vir�gok, mindegyik m�st. Azzal k�zenfogta Gerd�t, bevezette a kis h�zba, �s becsukta az ajt�t.

Ragyogtak a magas ablakok k�k, piros meg s�rga �vegei, csod�latos sz�nekben sz�r�d�tt �t rajtuk a napsug�r; az asztalon pomp�s cseresznye volt egy t�lban, �s Gerda annyit ehetett bel�le, amennyit csak akart. M�g a csereszny�t szemelgette, az �regasszony aranyf�s�vel f�s�lgette a kisl�ny f�nyl�, hull�mos haj�t, amely olvadt aranyk�nt folyta k�r�l zsenge r�zsaszirom arc�t.

- Mindig ilyen kedves kis le�nyk�ra v�gy�dtam! - mondta az �regasszony. - Megl�tod, milyen j� lesz itt n�lam! - F�s�lte, f�s�lte Gerda haj�t, s ahogy f�s�lte, a kisl�ny egyre jobban elfeledte fogadott testv�r�t, Kayt, mert az �regasszony �rtett a var�zslathoz. Nem gonosz boszork�ny volt, csak a maga mulats�g�ra f�zte a var�zsl�mesters�get: most az�rt, hogy a kis Gerd�t megtartsa mag�nak. Kiment a kertj�be, kamp�sbotj�val suhintott egyet r�zs�i fel�, s azok egyszeribe nyomtalanul els�llyedtek, b�rmilyen pomp�san virultak is m�g az im�nt. El kellett t�nni�k, nehogy a kis Gerd�nak esz�be jusson r�luk a maga r�zsaf�ja, elveszett pajt�sa. Az �regasszony att�l tartott, hogy Gerda elsz�kik t�le, hogy megkeresse Kayt.

Azt�n kivezette Gerd�t vir�goskertj�be. �, mennyi sz�ps�g volt ott, s micsoda illat �radt. Ott pomp�zott mind a n�gy �vszak valamennyi vir�ga: k�pesk�nyvben sem l�tni gy�ny�r�bb tarkas�got. Gerda ugr�lt �r�m�ben, s kinn j�tszott a kertben, m�g csak le nem nyugodott a nap a magas cseresznyef�k m�g�tt. Az �regasszony este puha �gyat vetett neki ibolyavir�ggal t�lt�tt piros selyemp�rn�kkal. Gerda �desdeden aludt, s olyan sz�peket �lmodott, mint egy kir�lykisasszony a lakodalma napj�n.

M�snap megint odakint j�tszhatott a napsugaras kertben a csod�latos vir�gok k�z�tt, s �gy telt azt�n sok-sok napja. Ismert m�r minden sz�l vir�got, m�gis �gy �rezte, hogy egyfajta vir�g hi�nyzik a kertb�l, csak azt nem tudta, melyik. Egy nap kinn �lt a kis h�z el�tt, �s az �regasszony kalapj�ban gy�ny�rk�d�tt, s a kalap legszebb festett vir�g�ban, egy r�zs�ban. A var�zsl�n� els�llyesztette kertje r�zs�it, de a kalapj�r�l bizony elfelejtette elt�ntetni a r�zs�t, nem gondolt vele. �gy j�r, aki feled�keny.

- Nicsak! - ki�ltott fel a kis Gerda. - Ebben a kertben nincsenek r�zs�k! - V�gigfutott a vir�g�gy�sok k�z�tt, �s kereste, kereste a r�zs�t, de bizony nem tal�lt egy sz�lat se. Le�lt szeg�nyke egy �gy�s sz�l�re, �s s�rva fakadt. Csakhogy a k�nnyei �ppen oda hullottak, ahol egy r�zsat� els�llyedt, s ahogy a forr� k�nnyek lesziv�rogtak a f�ldbe, kihajtott a r�zsat�, s �ppoly sz�pen virult, mint azel�tt. Gerda �t�lelte az �gait, megcs�kolta a vir�gokat, otthoni kedves r�zsaf�j�ra gondolt, s esz�be jutott elveszett pajt�sa.

- �, mennyi id�t elvesztegettem itt! - ki�ltotta. - Hiszen Kay ut�n indultam. Nem l�tt�tok errefel�? - k�rdezte a r�zs�kat. - Mit gondoltok: elt�nt vagy meghalt?
- Nem halt meg - felelt�k a r�zs�k. - Mi lenn j�rtunk a f�ld alatt, a halottak mind ott vannak, de a te pajt�sod nem volt k�zt�k.
- K�sz�n�m, kedves r�zs�k ! - h�l�lkodott a kis Gerda. Futott a t�bbi vir�ghoz, kelyh�k f�l� hajolt, �s megk�rdezte t�l�k:
- Nem l�tt�tok-e Kayt, a pajt�somat?

De a vir�gok csak ny�jt�zkodtak a napf�nyben, s �lmodt�k a maguk mes�it. Gerda sok-sok mes�t meghallgatott, de Kayr�l nem esett sz� egyik mes�ben sem. Hallgassuk meg az�rt, mit mes�ltek a vir�gok.

- A keskeny hegyi �t f�l�tt - kezdte a folyond�r - �don lovagv�r magaslik; s�r� �r�kz�ld folyja be v�r�s k�falait, kiugr� erk�ly�t. Sz�ps�ges hajadon �ll az erk�lyen, �thajol a korl�ton, �s az �sv�nyt figyeli. Nincs �d�bb r�zsabimb� az �gon, nincs k�nnyedebben sz�ll� almaszirom, mint �, zizeg� sz�ps�ges selyemruh�j�ban. Nem j�n, m�g mindig nem j�n?
- Kayt k�rdezed? - v�gott k�zbe Gerda.
- �n csak a magam mes�j�t mondom, a mes�t, amit �lmodtam - felelte a folyond�r.

H�t a kis h�vir�g mit mes�l?
- K�t k�t�len deszka himb�l�zik az �gak k�z�tt - a hinta. A hint�n k�t sz�p le�nyka ringat�zik, feh�r a ruh�juk, mint a h�, kalapjukon hossz� z�ld selyemszalag; b�tyjuk kett�j�k k�z�tt �ll a hint�n, karj�val tartja a k�telet, mert az egyik kez�ben poh�r van, a m�sikban agyagpipa: szappanbubor�kot f�j. Sz�ll a hinta f�l-le, sz�l a bubor�k, sz�nes, mint a sziv�rv�ny; az utols� m�g ott imbolyog a pip�n, ringatja a szell�. A hinta sz�ll, a csepp fekete kutya meg - k�nny� az is, mint a bubor�k - k�t l�bra �ll, �gy k�ri, hadd hint�zzon � is kicsit; sz�ll vele a hinta tov�bb, a kiskutya f�lhemperedik, vakkant egyet m�rg�ben; a gyerekek ingerkednek vele, �s sz�tpattannak a szappanbubor�kok . . . Sz�ll� hinta, sz�tpattan� bubor�k - ez az �n mes�m.
- Sz�p mese lehet, de olyan szomor� hangon csilingelted el! �s te sem besz�lsz Kayr�l, a pajt�somr�l!

Hallgassuk meg akkor, mit mes�l a j�cint.
- Volt egyszer, hol nem volt, h�rom le�nytestv�r, gy�nge �s t�r�keny teremt�sek; az egyik mindig piros ruh�ban j�rt, a m�sik k�kben, tiszta feh�rben a harmadik. Teliholdkor k�zen fogva t�ncoltak a csendes t�parton. Nem t�nd�rek voltak, hanem haland�k gyermekei. �des illat �radt a leveg�ben, s a l�nyok elt�ntek az erd�ben; er�s�d�tt az illat, s egyszer csak h�rom kopors� siklott ki az erd� s�r�j�b�l a t�ra - a h�rom sz�ps�ges l�ny fek�dt benn�k. Szentj�nosbogarak r�pk�dtek k�r�l�tt�k, mint lebeg� z�ld f�ny� gyerty�k. Alszanak a t�ncos l�b� le�nyok, vagy meghaltak? A vir�gillat azt mondja, halottak, az estharang is halottakat sirat.
- Milyen szomor� a mes�d! - b�sult el Gerda. - �s olyan er�s az illatod, a halott l�nyok jutnak eszembe r�la. H�t igaz�n meghalt a kis Kay? A r�zs�k lenn voltak a f�ld alatt, s azt mondj�k; nem l�tt�k odalenn.
- Csing-ling! - csengetty�ztek a j�cint csepp harangjai. - Mi nem Kaynak harangozunk, hiszen nem is ismerj�k. Csak a mes�nket mondjuk, az egyetlen mes�t, amit tudunk.

Gerda akkor a bogl�rk�hoz hajolt le, amely s�rg�n ragyogott z�ld levelei k�z�tt.
- �gy ragyogsz, mint egy par�nyi nap! - csod�lta meg a kisl�ny. - Mondd meg nekem, merre keressem kedves pajt�somat!
A bogl�rka ragyog� szemmel n�zett fel Gerd�ra. Ugyan milyen mes�t tud? Az � mes�je se Kayr�l sz�l.
- Egy kis udvarra melegen s�t�tt le az isten napja a tavasz els� reggel�n. A szomsz�d h�z feh�r fal�r�l lesiklottak a napsugarak a f�ldre; a fal t�v�ben kibontotta szirmait a tavasz els� s�rga vir�ga, �gy ragyogott, mint az arany a naps�t�sben. �regasszony �ld�g�lt odakinn a sz�ken, unok�ja, a szeg�ny kis csel�d, �ppen hazat�rt, �s megcs�kolta nagyanyj�t. Szeret� cs�kj�ban �rz�d�tt aranysz�ve. Arany volt a sz�ve, arany a szava, arany a tavasz napsugara. Az �n mes�m csak ennyi - mondta a bogl�rka.

- Szeg�ny �reg nagyany�! - s�hajtott fel Gerda. - Biztosan hi�nyzom neki, b�sul ut�nam, mint ahogy Kay ut�n b�sul. De nem b�sul sok�ig, hazamegyek hamarosan, s hazaviszem Kayt is! A vir�gokt�l ugyan nem tudok meg r�la semmit, azok csak a maguk mes�j�t tudj�k, hi�ba faggatom �ket. - Azzal f�lcsippentette a szokny�j�t, hogy gyorsabban tudjon futni, de a n�rcisz g�ncsot vetett neki, amikor �t akarta ugrani. Gerda megtorpant, lehajolt a hossz� sz�r� s�rga vir�ghoz, �s megk�rdezte: - Tudsz tal�n valamit?

Ugyan mit felelt neki a n�rcisz?
- L�tom magamat! L�tom magamat! - ujjongott. - �, milyen �des az illatom! F�nt egy kis padl�sszob�ban egy kis t�ncosn� ny�jt�zkodik f�lig p�r�n; hol az egyik l�b�ra �ll, hol a m�sikra, l�ba el�tt hever az eg�sz vil�g. Micsoda szemf�nyveszt�s! A te�sfaz�kb�l vizet �nt egy t�lba, �s kimossa a f�z�j�t, amely egyenesen tartja a derek�t. Dics�retes dolog a tisztas�g! A fogason ott f�gg feh�r ruh�ja, azt is maga mosta, a h�ztet�n sz�r�totta. Felveszi, �s s�fr�nysz�n� kend�t kanyar�t a nyak�ba, az m�g feh�rebbnek mutatja a ruh�j�t. Kiny�jtja a l�b�t - ni, milyen magasra! Magamat l�tom! Magamat l�tom!
- Nem vagyok k�v�ncsi a mes�dre! - mondta a kis Gerda. - Mondd el m�snak! - Azzal tov�bbszaladt a kert v�ge fel�.

A kiskapu z�rva volt, de Gerda olyat r�ntott a rozsd�s kilincsen, hogy let�r�tt, a kapu kit�rult, s Gerda nekiv�gott mez�tl�b a messzi vil�gnak. H�romszor is visszan�zett, de nem �ld�zte senki. Nagyon elf�radt, s le�lt egy nagy k�re. Amikor k�r�ln�zett, l�tta, hogy v�ge a ny�rnak, k�s� �szre j�r, csak a napf�nyes kertben, ahol a n�gy �vszak valamennyi vir�ga egy�tt volt, nem vette �szre.
- Istenem, de sok id�t elvesztegettem! - ki�ltotta Gerda. - M�r �sz van! De most m�r nem �llok meg t�bbet! - Fel is kelt nyomban, �s tov�bbindult. �, hogy elf�radt, hogy megsebezte gy�nge kis l�b�t az �t! Hideg �s kop�r volt k�r�l�tte a t�j, megs�rgultak a f�zek keskeny levelei, hideg k�d �lte meg a f�kat, sz�raz levelek kerengtek le a f�ldre. Csak a k�k�ny k�n�lta m�g gy�m�lcs�t, de az olyan savany� volt, hogy �sszeh�zta az ember sz�j�t. �, milyen sz�rke, milyen szomor� a messzi vil�g!

Negyedik mese

a kir�lyfir�l �s a kir�lykisasszonyr�l

Gerd�nak megint meg kellett pihennie; ott, ahol le�lt, egy nagy varj� gubbasztott a havon. Egy darabig nem mozdult, csak a feje j�rt ide-oda, ahogy szem�gyre vette a kisl�nyt, azt�n egyszer csak megsz�lalt: - K�r, k�r! V�rj, l�ny! - El�g rosszul ejtette a szavakat, de j� sz�vvel volt a kis Gerd�hoz, megk�rdezte t�le, hov�-merre ilyen egyed�l. Ezt a sz�t: egyed�l, Gerda nagyon j�l meg�rtette, sz�ven is �t�tte a sz�. Elbesz�lte a varj�nak rendre eg�sz �let�t, s v�g�l megk�rdezte, nem l�tta e Kayt ezen a t�jon.

A varj� komolyan b�lintott; �s rejtelmesen csak ennyit mondott: - Tal�n! Tal�n!
- Csakugyan? L�ttad volna?! - ki�ltott fel a kisl�ny, s majdnem megfojtotta a varj�t, �gy �lelte-cs�kolta.
- V�rj! V�rj! - intette le a varj�. - Csak lassan! Azt hiszem, Kay volt, akit erre l�ttam. Ha nem, akkor alighanem elfelejtett t�ged a kir�lykisasszony kedv��rt.
- H�t kir�lykisasszonyn�l lakik? - �mult el Gerda.
- �gy �m! - felelte a varj�. - V�rj, elmondom mindj�rt, de a ti nyelveteken nagyon nehezemre esik a besz�d. �rtesz-e varj�nyelven?
- Nem, azt nem tanultam. De a nagyany�m tud varj�ul, m�g a te besz�det is tudja. De k�r, hogy nem tanultam meg t�le!
- K�r! - b�lintott a varj�. - No de nem baj, majd elmondom, ahogy tudom, embernyelven, b�r biztosan sok hib�t ejtek. - �s elmondta, amit tudott:

- Ebben a birodalomban, ahov� ker�lt�l, �l egy kir�lykisasszony; igen nagyon okos teremt�s, mert elolvasta a vil�g valamennyi �js�gj�t; olyan okos, hogy elolvasta, �s nyomban el is felejtette az �js�gok minden sor�t. A m�ltkor �ppen a tr�nj�n �ld�g�lt, ami bizony nem olyan kellemes dolog, mint az emberek gondolj�k. Ott �lt, mondom, s egy dalt kezdett d�dolgatni. �gy sz�lt valahogy: "F�rjhez megyek �n, mi�rt is ne menn�k!" F�rjhez akart menni csakugyan, de olyan emberhez, akinek, ha besz�lnek vele, mindig hely�n van a nyelve; akinek nem a rang �s sz�rmaz�sa minden tudom�nya, mert az bizony el�g unalmas dolog. �sszedoboltatta h�t a kir�lykisasszony udvarh�lgyeit, s amikor ezek meghallott�k �rn�j�k sz�nd�k�t, j�kedvre der�ltek. "Der�k dolog! - mondt�k. - A m�ltkor magam is ezen t�rtem a fejemet!"

Elhiheted minden szavamat - folytatta a varj� -, nem toldok hozz�, el sem veszek bel�le. A menyasszonyom szel�d�tett varj�, szabadon s�t�l a palot�ban, t�le tudom az eg�sz hist�ri�t.
Persze hogy a varj�nak a kedvese is varj�, hiszen a madarakn�l is �gy van: minden zs�k megleli a foltj�t.

- Att�l fogva sz�vekkel keretezve �s a kir�lykisasszony n�val��r�s�val �kes�tve jelentek meg az �js�gok - folytatta a varj� -, �s h�r�l adt�k, hogy minden dali�s ifj� bebocs�t�st nyer a palot�ba, elbesz�lgethet a kir�lykisasszonnyal, s ha akad k�zt�k egy, aki olyan okosan �s fesztelen�l t�rsalog, mintha csak otthon volna, azt v�lasztja f�rj��l a kir�lykisasszony. Elhiheted - mondta a varj� -, olyan igaz, mint hogy itt �l�k. Lett a h�rre nagy l�t�s-fut�s, odasereglett a birodalom valamennyi ifja, de senki sem tudta meg�llni a hely�t sem az els� napon, sem a m�sodikon. Szapor�n pergett pedig a nyelv�k odakinn az utc�n, de amikor bel�ptek a palota kapuj�n, �s megpillantott�k a test�r�ket talpig ez�stben, meg a lak�jokat v�gig a l�pcs�n talpig aranyban, amikor megl�tt�k a f�ny�rban �sz�, hatalmas termeket, valamennyinek tork�n akadt a sz�. H�t m�g amikor meg�lltak a kir�lykisasszony tr�nja el�tt! Elvesztett�k a fej�ket, s nem tudtak okosabbat, mint elism�telni a kir�lykisasszony utols� szav�t, pedig az arra igaz�n nem volt k�v�ncsi. A k�r�k mintha m�konyos �lomba mer�ltek volna odabenn, akkor eredt meg csak a nyelv�k, amikor �jra kinn voltak az utc�n. Hossz� sor v�rakozott a palota el�tt, a v�roskapun�l volt a sor v�ge. Ott voltam �n is, mert k�v�ncsi voltam r�juk. Meg�heztek, megszomjaztak a v�rakoz�k, a palot�ban pedig m�g egy poh�r langyos vizet se adtak nekik. Az okosabbak ugyan vittek magukkal vajas kenyeret, de azt nem osztott�k meg t�rsaikkal, azt gondolt�k magukban: "Hadd t�ntorogjanak csak az �hs�gt�l, legal�bb nem kellenek a kir�lykisasszonynak!"

- �s Kay? Mikor besz�lsz m�r Kayr�l? - v�gott k�zbe t�relmetlen�l a kis Gerda. - Tal�n � is ott volt a v�rakoz�k k�z�tt?
- V�rj! V�rj! - intette t�relemre a varj�. - Mindj�rt hallasz r�la is. A harmadik napon egy fiatal leg�nyke �rkezett a palota el�. Se hint�ja, se lova, ment nagy hetyk�n egyenest a palot�ba. Ragyogott a szeme, ak�r a ti�d, sz�p hossz� haja volt, de a ruh�ja kopott �s szeg�nyes.
- Kay volt, csak � lehetett! - ujjongott. Gerda. - H�t nyom�ra akadtam! - tapsolt �r�m�ben.
- Egy kis batyu volt a h�t�n - folytatta a varj�, de , a kisl�ny k�zbev�gott:
- A kis sz�nk�ja volt, azt h�zta mag�val, amikor elt�nt.
- Lehet - hagyta r� a varj�. - Nem n�ztem meg olyan apr�ra.
De azt tudom a szel�d�tett menyasszonyomt�l, hogy amikor bel�pett a palota kapuj�n, �s megl�tta a test�r�ket talpig ez�stben, meg a l�pcs�n a lak�jokat talpig aranyban, bizony nem akadt a tork�n a sz�. Csak biccentett nekik, �s azt mondta: "Unalmas lehet itt a l�pcs�n �lldog�lni! Ink�bb bemegyek!" F�nyben �sztak a nagy termek, titkos tan�csosok �s kegyelmes urak j�rk�ltak mez�tl�b, �s aranyed�nyeket hordtak k�r�l; �h�tat foghatta el, aki k�r�ln�zett idebenn. Hanem az ifj� leg�nyke cseppet sem ijedt meg, pedig ugyancsak nyikorgott a csizm�ja.

- � volt, biztos, hogy Kay volt! - ki�ltotta Gerda. - Az �j csizma volt rajta, amikor elment; otthon is hallottam a nyikorg�s�t.
- Bizony el�g hangosan nyikorgott! - folytatta a varj�. - S bel�pett nagy vid�man a kir�lykisasszonyhoz, aki egy gy�ngyszemen �lt, de az akkora volt, ak�r a rokka kereke. K�r�l�tte az udvarh�lgyei a komorn�ikkal meg a komorn�ik komorn�ival, meg a f�rang� lovagok az inasaikkal meg az inasaik inasaival, meg azoknak a szolg�ival, akik ann�l jobban fesz�tettek, min�l lejjebb �lltak a sorban. Az inasok inasainak szolg�i csak bocskorban j�rnak, de pillant�st se lehet vetni r�juk, olyan b�szk�n �llnak az ajt�ban.

- � de rettenetes lehet! - mondta a kis Gerda. - �s mondd csak, megkapta Kay a kir�lykisasszonyt?
- Voln�k csak ember, nem varj�, bizony p�ly�ztam volna magam is a kez�re, b�r nekem m�r gy�r�s menyasszonyom van. No de mindegy. Azt mondja a szel�d�tett kedvesem, az ifj� leg�nyk�nek �ppen �gy a hely�n volt a nyelve, mint nekem, amikor varj�nyelven besz�lek. Mer�szen �s �kesen besz�lt; nem is le�nyk�r�be j�tt, csak az�rt, hogy megtapasztalja a kir�lykisasszony h�res okoss�g�t, s tetszett neki, hogy �t is okosnak tartja a kir�lykisasszony.

- Kay volt, nem lehetett m�s! - v�gott k�zbe megint Gerda. - Mindig olyan okos volt, m�g t�rtekkel is tudott szorozni �s osztani, m�ghozz� fejben! Ugye, elvezetsz ahhoz a palot�hoz, kedves varj�?
- Nem olyan k�nny� dolog �m az! - felelte a varj�. - V�rj csak, hogy is lehetne? Majd megk�rdem a szel�d�tett menyasszonyomt�l, � majd tan�csol valami okosat. Mert azt mondhatom neked, hogy ilyen magadfajta kisl�ny sose juthatna be egyenes �ton a palot�ba!

- �n bizony bejutok! - mondta Gerda. - Hiszen ha Kay meghallja, hogy ott vagyok, kij�n �rtem, �s bevisz.
- V�rj! V�rj meg ann�l a ker�t�sn�l! - mondta a varj�, azzal b�cs�t biccentett �s elrep�lt.

�reg este volt, mire visszat�rt.

- K�r, k�r! Tiszteltet a menyasszonyom - mondta, amikor letelepedett Gerda mell� -, �s k�ld�tt neked egy darab kenyeret; a konyh�b�l emelte el, mert ott van el�g, te meg nagyon �hes lehetsz. A palota kapuj�n semmik�pp se l�phetsz be, hiszen mez�tl�b vagy, s utadat �lln�k a talpig ez�st test�r�k meg a talpig arany lak�jok. De ne b�sulj, bejutsz az�rt a palot�ba! A menyasszonyom tud egy kis h�ts� l�pcs�t, amely egyenest a h�l�szob�ba vezet, s azt is tudja, hol a h�l�szoba kulcsa.

El is indultak mindj�rt, mentek a palota kertj�be, a nagy fasorba, ahol s�rga levelek hulldog�ltak. Amikor a palota utols� ablaka is els�t�tedett, a varj� egy kis h�ts� ajt�hoz vezette a kis Gerd�t. Az ajt� nem volt kulcsra z�rva, csak bet�masztva.

�, hogy kalimp�lt a kisl�ny sz�ve! Hogy dobogtatta a f�lelem meg a v�gy! �gy �rezte, mintha rosszban j�rna, pedig csak azt akarta megtudni, Kay van-e a palot�ban. � lehet, csakis �; Gerda olyan tiszt�n eml�kezett Kay okos szem�re, sz�p hossz� haj�ra; szinte maga el�tt l�tta, ahogy mosolyog, mint otthon, amikor a r�zs�ik alatt �ld�g�ltek.

De meg�r�l Kay, ha viszontl�tja kis pajt�s�t, ha megtudja, mekkora utat tett meg �rte, �s mennyit s�rdog�ltak odahaza, amikor � elt�nt. Gerda el�re �r�lt a tal�lkoz�snak, de f�lt is t�le.

Elindultak felfel� a h�ts� l�pcs�n, ahol egy szekr�nyen kis l�mp�s pisl�kolt; amikor f�l�rtek, ott �llt el�tt�k a padl�n a varj� szel�d�tett menyasszonya, k�v�ncsian forgatta a fej�t jobbra-balra, s j�l szem�gyre vette Gerd�t, aki illedelmesen meghajolt, ahogy nagyanyj�t�l tanulta.

- V�leg�nyem sok sz�pet besz�lt �nr�l, kis kisasszonyom! - kezdte v�laszt�kos modorban. - Az �n �let�tja, hogy �gy mondjam, rendk�v�l megind�t�. Sz�veskedj�k tartani a l�mp�t, �n majd el�re megyek. Erre egyenesen, itt nem tal�lkozunk senkivel.

- Mintha m�r j�nne is valaki a h�tunk m�g�tt! - figyelt f�l Gerda. Hirtelen elsuhant el�tte valami, mint falra vet�d� �rny�k: lobog� s�r�ny�, karcs� l�b� parip�k, vad�szapr�dok, lovagl� urak �s d�m�k.

- Ezek csak �lomk�pek - mondta a varj�menyasszony. - J�nnek, �s vad�szatra viszik a f�nyes uras�gok gondolatait. Nagyon j�l teszik, legal�bb nyugodtabban megfigyelhetj�k az �gyban maradt test�ket. Rem�lem, ha majd magas m�lt�s�gra jut, nem feledkezik meg a h�l�r�l.
- A vil�g�rt sem ! - felelte az erdei varj�.

Bejutottak az els� terembe. R�zsasz�n� vir�gos atlasz bor�totta a falakat, itt m�r messze el�tt�k v�gtattak az �lombeli lovasok, de olyan sebesen, hogy Gerda nem is l�thatta a f�nyes uras�gokat. A k�vetkez� terem m�g k�pr�zatosabb volt, �lm�lkodva n�ztek k�r�l. V�gre a h�l�terembe �rtek. Ennek a mennyezete olyan volt, mint egy krist�ly�veg level� p�lmafa koron�ja; k�z�pen k�t liliomkehely form�j� f�gg��gy ringott t�m�r aranysz�ron. Az egyik liliomkehely feh�r volt, abban a kir�lykisasszony fek�dt, a m�sik piros - a kis Gerda abban akarta keresni Kayt. F�lrehajtotta az egyik p�ros szirmot, s egy napbarn�tott nyakat l�tott a feh�r v�nkoson. - Igen, ez Kay! - ki�ltott fel hangosan Gerda, s f�l�be tartotta a l�mp�t. Az �lomk�pek lovascsapata visszanyargalt a szob�ba, a kir�lyfi fel�bredt, �s Gerda fel� fordult - nem, m�gsem Kay volt.

Csak a nyaka eml�keztetett Kayra, de k�l�nben � is ifj� volt �s sz�p. Feh�r liliom �gya szirmai k�z�l kitekintett a kir�lykisasszony is, �s megk�rdezte, mi t�rt�nik. A kis Gerda s�rva fakadt, �s elmondta neki eg�sz t�rt�net�t, s azt is, amit a varjak tettek �rte.

- Szeg�ny gyermekem! - sajn�lta meg a kir�lyfi meg a kir�lykisasszony, azt�n megdics�rt�k a k�t varj�t; azt mondt�k, megbocs�tj�k, amit tettek, de az�rt m�skor ne tegyenek ilyet. K�l�nben majd megkapj�k a jutalmukat.
- Sz�ljatok: a szabads�got v�lasztj�tok, vagy valami biztos �ll�st mint udvari varjak? - k�rdezte a kir�lykisasszony. - Akkor benneteket illetne a konyha minden hullad�ka.
A varj�jegyesek illedelmesen meghajoltak, �s a biztos �ll�s mellett d�nt�ttek, mert �regs�g�kre gondoltak.
- Bizony j� lenne, ha v�ns�g�nkre is volna mit a tejbe apr�tanunk! - b�logattak.

A kir�lyfi felkelt, s a kis Gerd�t fektette a maga �gy�ba - t�bbet nem tehetett �rte. A kisl�ny �sszekulcsolta a kez�t, �s h�l�san gondolta: "Milyen j�k az emberek meg az �llatok!" - azt�n behunyta a szem�t, �s �desen elaludt. Az �lombeli alakok megint besuhantak a szob�ba; most nem vad�szok voltak, hanem sz�nk�h�z� angyalok. A kis sz�nk�n Kay �lt �s integetett. De mindez csak �lom volt, s amikor Gerda fel�bredt, hirtelen elt�nt az eg�sz jelen�s.

Gerd�t m�snap tet�t�l talpig selyembe-b�rsonyba �lt�ztett�k, s azt mondt�k neki, maradjon a palot�ban, jobb dolga sehol nem lehet. De Gerda csak egy kocsit k�rt meg egy lovat, s egy p�r kis cip�t, hogy �tra kelhessen a messzi vil�gba, megkeresni Kayt.

Megkapta a cip�t, karmanty�t is kapott, sz�pen fel�lt�ztett�k, s amikor kil�pett a palot�b�l, egy vadonat�j sz�narany hint� g�rd�lt a kapu el�; a kir�lykisasszony meg a kir�lyfi c�mere t�nd�kl�tt rajta, mint az �gi csillag; kocsis a bakj�n, inas a h�ts� �l�s�n, fullajt�r a kocsi el�tt, s mindegyiknek aranykorona volt a fej�n. A kir�lyfi meg a kir�lykisasszony maga seg�tette be Gerd�t a hint�ba, �s szerencs�s utat k�v�ntak neki. Az erdei varj�, aki m�r feles�g�l vette szel�d�tett menyasszony�t, elk�s�rte h�romm�rf�ldnyire; mell�je telepedett az �l�sre, mert ha h�ttal �lt a menetir�nynak, sz�d�lt; a varj�menyecske a palotakapuban b�cs�zott t�l�k sebes sz�rnycsapkod�ssal; nem k�s�rte el �ket, mert fejf�j�s k�nozta - alighanem t�ls�gosan sokat evett, ami�ta udvari �ll�sba jutott. Az aranyhint� �des pereccel volt kib�lelve, az �l�sen gy�m�lcs meg m�zescs�k halmoz�dott.

- Isten veled! Isten veled! - b�cs�zott Gerd�t�l a kir�lyfi meg a kir�lykisasszony. Gerda s�rva fakadt, �s vele s�rt a varj� is kerek h�rom m�rf�ld�n �t; ott azt�n elb�cs�zott t�le. Sz�vszakaszt� b�cs� volt. A varj� felrep�lt egy �gra, s fekete sz�rny�val addig integetett, m�g csak el nem t�nt a szeme el�l a hint�, amely �gy t�nd�kl�tt, mint a nap.

�t�dik mese

a kis rabl�le�nyr�l

S�t�t rengetegen hajtottak kereszt�l, ahol a hint� �gy vil�g�tott, mint az �g� f�klya. Meg is l�tt�k mindj�rt az erdei harami�k, s nem volt marad�suk.

- Aranyb�l van a hint�! Aranyb�l! - kiab�ltak. El�ugrottak a s�r�b�l, elkapt�k a lovak zabl�j�t, agyon�t�tt�k a fullajt�rt, a kocsist meg a kisinast, �s Gerd�t kir�ncig�lt�k az aranyhint�b�l.

- G�mb�ly�, takaros, l�tszik, hogy di�b�len hizlalt�k - dics�rte egy �reg haramiaasszony. Bozontos szak�lla volt, �s s�r� szem�ld�ke belel�gott a szem�be. - Ak�r egy sz�p, kihizlalt b�r�ny! Igen j��z� lesz! - Azzal kih�zta �les k�s�t; �gy villogott a peng�je, hogy az embernek v�gigfutott a h�t�n a hideg.

- Juj! - vis�tott fel a k�vetkez� pillanatban; kisl�nya, akit a h�t�n hordozott, a szilaj �s neveletlen kis vad�c; �gy beleharapott a f�l�be, hogy �r�m volt l�tni. - Te, te undok teremt�s! - rivallt r� az anyja, s megfeledkezett Gerd�r�l.

- Legyen a j�tsz�t�rsam! - ki�ltotta a kis rabl�le�ny. - Adja ide a karmanty�j�t meg a sz�p ruh�j�t, s aludj�k mellettem! - Olyat harapott megint az anyj�ba, hogy az nagyot ugrott, �s k�rbe forgol�dott f�jdalm�ban. Az erdei harami�k hars�nyan nevettek rajta:
- Nicsak, milyen fiatalosan t�ncol a k�lyk�vel!

- Hadd �ljek a hint�ba! - ki�ltotta a kis rabl�le�ny, s amit akart, az �gy is lett, mert nagyon makacs teremt�s volt, s el is k�nyeztett�k alaposan. Bele is �lt a kis Gerd�val a hint�ba, s �rkon-bokron kereszt�l hajtott az erd� s�t�t m�lye fel�. A kis rabl�le�ny annyi id�s lehetett, mint Gerda, de er�sebb, v�llasabb �s s�t�tebb b�r�; a szeme fekete �s szomork�s tekintet�. Hirtelen meg�lelte Gerd�t, �s azt mondta:

- Ne f�lj, nem �lnek meg addig, am�g �n meg nem haragszom r�d. Ugye, te kir�lykisasszony vagy?
- Nem - felelte Gerda, s elmondta a rabl�le�nynak minden h�nyattat�s�t, besz�lt neki Kayr�l meg arr�l, hogy mennyire szereti.

A rabl�le�ny komolyan r�n�zett, b�lintott, �s azt mondta:
- Akkor sem �lnek meg a harami�k, ha megharagszom r�d, mert akkor magam �llek meg. - Azt�n felsz�rogatta Gerda k�nnyeit, �s belem�lyesztette a kez�t a puha �s meleg karmanty�ba.

Egyszer csak meg�llt a hint�; egy rabl�v�r udvar�nak k�zep�n voltak. A v�r fal�n hatalmas reped�sek t�tongtak, holl�k �s varjak r�ppentek ki r�seib�l, s �ri�si v�rebek v�gtattak el�; akkor�k, hogy sz�tt�phettek volna egy embert. Ugatni nem ugattak, mert �gy idom�tott�k �ket.

Az �don, f�stfogta teremben nagy t�z �gett a k�padl� k�zep�n, f�stje felgomolygott a mennyezetre, s ott t�rt ki a szabadba; ahol r�st tal�lt. Egy nagy �stben leves fortyogott, s ny�rsakon vadnyulak meg h�zinyulak s�ltek.

- Ma �jjel velem alszol meg az �llatk�immal - mondta a rabl�le�ny. Ettek, ittak, azt�n beh�z�dtak, egy sarokba, ahol szalmazs�kok meg sz�nyegek hevertek. F�l�tt�k a l�ceken, rudakon vagy sz�z galamb b�biskolt, s a k�t kisl�ny k�zeledt�re mozgol�dni kezdtek.

- Ezek az �n galambjaim! - mondta a rabl�le�ny, s elkapta a sz�ls�t. Megragadta a l�bait, s �gy megr�zta, hogy az r�m�lten verg�d�tt a kez�ben. - Cs�kold meg! - ki�ltotta, �s Gerda arc�ba v�gta a galambot. - Ott meg az erdei alattval�im �lnek - mutatott egy falm�lyed�sre, amelyet l�cekb�l t�kolt ajt� rekesztett el. - Vadgalambok; z�rva kell tartani �ket, mert k�l�nben kirep�lnek! Ez meg az �n kedves �reg �llatom. B�! - �s egy r�nszarvast vonszolt el� az agancs�n�l fogva. Az �llat nyak�n r�zabroncs csillogott, azon vastag k�t�l. - Ezt is r�vid p�r�zon kell �m tartani, mert k�l�nben megsz�kik. Minden este megcsiklandozom �les k�semmel a nyak�t; att�l nagyon f�l. - �s a falreped�sb�l hossz� peng�j� k�st h�zott el�, s v�gigh�zta a r�nszarvas nyak�n. A szeg�ny �llat r�m�lten r�gkap�lt, a rabl�le�ny j��z�t nevetett rajta, azt�n a fekhely�hez h�zta Gerd�t.

- A k�st is magad mell� teszed, ha lefekszel? - k�rdezte Gerda, �s f�l�sen n�zte az �les k�st.
- Igen, mellettem van akkor is, ha alszom - felelte a rabl�le�ny. - Sose tudni, mi t�rt�nik. De mondd csak el m�g egyszer, mit is mes�lt�l a pajt�sodr�l, s m�rt is vetted nyakadba a vil�got! - �s Gerda �jra elmondta t�vir�l hegyire a t�rt�net�t; f�l�tt�k b�gtak a ketrecben a vadgalambok, a szel�dek b�k�sen aludtak. A kis rabl�le�ny egyik kez�vel �tkarolta Gerda nyak�t, a m�sikban a k�st szor�totta, s m�r aludt is, hallatszott nyugodt l�legzete. Hanem Gerd�nak nem j�tt �lom a szem�re, hiszen azt se tudta, mi v�r r�, �let vagy hal�l. A lobog� t�z k�r�l rabl�k �ld�g�ltek, ittak, duhajkodtak, a haramiaasszony meg bukfenceket h�nyt sz�les j�kedv�ben. A kis Gerda sz�vszorongva n�zte.

Odaf�nt megsz�laltak a vadgalambok:
- Bur-ruk, bur-ruk! Mi l�ttuk a kis Kayt! Feh�r mad�r r�p�tette a sz�nk�j�t, � maga meg a H�kir�lyn� sz�nj�n �lt, alacsonyan sz�lltak az erd� f�l�tt; mi a f�szk�nkben �lt�nk, a H�kir�lyn� r�nk lehelt, s csak ketten maradtunk �letben, a t�rsaink mind odavesztek. Bur-ruk, bur-ruk!

- Mit mondtatok? - n�zett f�l a kis Gerda. - Hov� ment a H�kir�lyn�? Mit tudtok r�la?
- Azt gondoljuk, a lappok f�ldj�re r�p�lt a sz�nj�n, ott lehet a birodalma, mert ott soha el nem olvad a h� meg a j�g. K�rdezd csak meg a r�nszarvast!
- Igen, ott �r�k a h� meg a j�g, �s gy�ny�r� az �let! - s�hajtotta a p�nyv�ra k�t�tt r�nszarvas. - Szabadon sz�kellhet a szarvas a feh�ren vak�t�; t�gas v�lgyekben. A H�kir�lyn� ott �t�tte fel a ny�ri s�tr�t, de t�li palot�ja fenn van az �szaki-sark fel�, azon a szigeten, amit Spitzberg�knak h�vnak.

- �, Kay, kedves kicsi Kay! - suttogta Gerda.
- Elhallgass, mert bel�d v�gom ezt a nagy k�st! - intette csendre a rabl�le�ny. Gerda reggel elmondta neki, amit a vadgalambokt�l hallott, s a kis rabl�le�ny igen komoly arcot v�gott, de azt�n megr�zta a fej�t �s azt mondta:
- Hihetetlen! - M�gis megk�rdezte a r�nszarvast�l: - Tudod-e, merre van a lappok f�ldje?
- Ki tudhatn� ezt n�lam jobban? - felelte a szarvas, �s felragyogott a szeme. - Ott sz�lettem, ott nevelkedtem, ott nyargal�sztam a feh�r h�mez�k�n.
- J�l figyelj! - sz�lt a rabl�le�ny Gerd�hoz. - L�tod, a f�rfiak mind elmentek, csak any�m maradt itt. � reggelenk�nt megh�zza a nagy �veget, azt�n szund�t egyet, s akkor majd megl�tjuk, mit tehet�nk.
Azzal kiugrott az �gyb�l, az anyja nyak�ba borult, megr�ncig�lta a szak�ll�t, �s kedvesen k�sz�nt�tte:
- Sz�p j� reggelt, �des bakkecsk�m!

A haramiaasszony csupa szeretetb�l olyan fricsk�t adott neki, hogy k�k-z�ld lett az orra.
Azt�n csakugyan h�zott egy j�t az �vegb�l az asszony, majd elszund�tott. A rabl�le�ny csak ezt v�rta, odament a r�nszarvashoz, �s �gy sz�lt hozz�:
- Sz�vesen megcsiklandozn�lak m�g n�h�nyszor a k�semmel, mert olyankor mindig olyan mulats�gosan viselkedet, de ez most m�r mindegy. Eloldom a k�t�f�kedet, �s szabadon bocs�talak, hogy elv�gtathass sz�l�f�ldedre, a lappok orsz�g�ba, s magaddal vihesd ezt a kisl�nyt. A H�kir�lyn� palot�j�ban �l a legkedvesebb pajt�sa. K�l�nben magad is hallhattad a hist�ri�t, el�g hangosan mondta, te meg mindig hallgat�zol.

A r�nszarvas boldogan sz�kdelt; a rabl�le�ny a h�t�ra �ltette a kis Gerd�t, nyeregnek a kisv�nkos�t adta al�ja, s nagy gondosan hozz� is k�t�zte a kisl�nyt a szarvashoz.
- Most m�r mindegy! - mondta. - Visszaadom a pr�mes csizm�dat is, mert hideg lesz ott �szakon. Hanem a karmanty�dat megtartom, mert az nagyon tetszik nekem! Nem f�zol az�rt, ne f�lj! Odaadom az any�m keszty�j�t, akkora, hogy a k�ny�k�dig �r. H�zd fel no! Nicsak, akkora benne a kezed, mint az �n cs�fs�gos any�m�!
A kis Gerda s�rva fakadt �r�m�ben.

- Ne b�gj, azt nem szeretem! - ki�ltott r� a kis rabl�le�ny. - Most m�r v�gre vid�mabb arcot v�ghatn�l! Nesze, itt van az �tra k�t keny�r meg egy sonka, ha meg�hezel! - F�lk�t�tte azt is a r�nszarvas h�t�ra, azt�n kit�rta az ajt�t, becsalogatta a nagy kuty�kat, v�g�l elv�gta a szarvas k�t�f�k�t �les k�s�vel, �s r�ki�ltott az �llatra:
- V�gtass! �gy vigy�zz erre a kisl�nyra, mint a szemed vil�g�ra!

Gerda odany�jtotta nagykeszty�s kez�t a rabl�le�nynak, �s elb�cs�zott t�le. A szarvas m�r r�p�lt is vele �rkon-bokron, s�t�t ren