Mikulás napja

Mindenki írt a Mikulásnak; kicsi, nagy, felnőtt, gyermek. Ő pedig szorgosan pipálgatja a hosszú-hosszú listán, a már kész ajándékokat.

A gyerekek egész hóemberkavalkádokat építettek.

Ők pedig mikor a gyerekek hazaérnek, kalapjukat fölemelve üdvözlik őket.

PiciBocs egy kislány maci volt.

Minden évben, nagyon várta a Mikulást,

de még soha nem sikerült meglesnie.

Pedig elszánt volt, minden évben.

Eközben a kis manók, szorgosan készítették a többi ajándékot is.

Mikulás napja is eljött.

PiciBocséknál a kandallóra akasztott zoknik várták a Mikulást.

PiciBocs az asztal mellett ült,

így pontosan rálátott a kandallóra,

ahonnan a Mikulásnak kellett bejönnie.

Az asztalon gyertya égett, mellette szép, mikulás virág ült.

Mikulás, pedig elindult, és PiciBocsék háza felé tartott.

 Elöl haladt Rudolf a piros orrú rénszarvas.

PiciBocs nagy meglepetésére csöngettek.

Kiment ajtót nyitni. Ki állt előtte? Rudolf.

A rénszarvas toporzékolt.

Eközben Mikulás lejött a kandallón 

és megtöltötte a zoknikat.

PiciBocs visszament a kandallóhoz:

Bárcsak egy plüssnyuszi lenne! gondolta.

S mi jött ki a zokniból? 

Egy plüssnyuszi:

A tanulság: Mikulást úgy se lehet meglesni!